Superwell
mozgas

Mozgás, korlátok nélkül

Amikor ismerősöm lánya újságolta a napokban, hogy 18 év után végre sikerült megmásznia Egerben az Eged hegyet a nagyszüleivel, tanácstalanul álltam: mi tartott azon 18 évig? Egri gyerekként nyaranta szinte kötelező program volt, hogy megmásszuk a hegyet. Nem volt GPS, nem volt navigáció okos telefonon, csak a fákra festett turista jelek, amelyeket követtünk.

A kisasszony lelkesen újságolta tovább, hogy Maminál és Papunál nyaralt és mint minden évben újra elindultak együtt felfelé a hegyen. Hogy mi akadályozta meg ténylegesen az elmúlt évek sikerességét, azt homály fedi, de a sztoriban volt eső miatti visszafordulás, eltévedés, lábfájás, túl meleg és számtalan körülmény, ami a kudarchoz vezetett. De most, hogy 1 hónapja betöltötte a 18 életévet, az elszántság a kitartás és jó fizikai erőnlét meghozta a várva várt eredményt.

Ekkor gondolkoztam el, hogy nagyszülőkről beszélünk, vajon hány éves Mami és Papu? Megkérdeztem. Nem fiatalok, 66 és 70 évesek jött gyorsan a válasz. Hm, azért 70 évesen hegymászásra nem sokan vállalkoznak, elhatároztam felkeresem a nagyszülőket megtudni, mi a titka frissességüknek.

Kíváncsian csöngettem be az egri kertes ház kapuján. Mami sietett elém, és a kényelmes kerti ülőgarnitúrához tessékelt. Hamarosan Papu is megjelent, épp a kertben „tett-vett”, mert hát jó idő van, öröm a kertben tevékenykedni.

Gyorsan előkerült a hideg saját málnaszörp és a vendégváró sajtos rudacska is.

Érdeklődve várták kérdéseim és válaszként megtudtam, hogy bizony nem voltak mindig ilyen fittek. Mami már nehezen mozgott, az emelkedő már megerőltető volt számára, fájt a csípője. Papu is hamar elfáradt a kerti és a ház körüli munkában, rakoncátlankodott a dereka, így Cicus is (házi kedvencük) gyakrabban volt kényeztetve a süppedős fotel párnái között. Mami rendszeres internet használóként rátalált egy olyan készítményre, amely hatféle hatóanyagának köszönhetően segített az ízületeik egészségének helyreállításában. A kapszulákat azóta is szedik mindketten, és tapasztalják jótékony hatását, így a kirándulásoknak már nincs határa.

Amikor a „Kis Unoka” megérkezett már sejtették , az idén meglesz az 534 m magas Eged, addig nem nyugszanak. Rácsodálkoztam, hogy hazánk tengerszint feletti legmagasabban fekvő szőlőterülete is az Eged. 2 napot pihentek a túrára. Mami mindenkinek külön pakolt élelmet és innivalót, rágcsálnivalónak gyümölcsöt (szigorúan szeletelve, kimagozva), energiapótlásnak szelet csokit. Útközben többször megálltak, pihentek kicsit (azért mégiscsak 70 év körüli nem aktívan sportoló nagyszülőkről van szó) nézték a csodaszép tájat, tanakodtak vajon merre menjenek. Biztos, hogy kőszáli kecskék módjára a köveken ugráljanak, vagy kicsit laposabban de hosszabban jussanak fel a kilátóhoz? Amikor végre elérték a célt, mindenkinél sikeresebbnek érezték magukat. Meglátták a csúcson lévő kilátót, amelyre sajnos nem lehetett felmenni, mert felújításra szorul. Így aztán Mami és Papu kényelmesen elfeküdtek az ormon, de az Unokát az eufória nem hagyta pihenni, újabb kihívást keresett. Egy csapat fiatalt pillantott meg paplanernyővel és máris ment kíváncsiskodni. A 8 fiú egyesével futott neki a mélységnek és ugrott.

Színes ernyőjükbe belekapott a szél és magasra repítette. Káprázatos érzés lehet a levegőben magadra és a szélre utalva siklani. A felszállás előtti percek beszélgetéseiben mind egyetértettek abban, hogy a legjobb dolog innen az Eged tetejéről lesiklani, de az út amíg feljutnak ide embert próbáló, …. hát még az idős embereknek.

Visszafelé az úton Papu aggódott egy kicsit, mert a térde régebben lefelé menet jelezte a kort, de most csendben és olajozottan mozgott, úgy mint 30 évesen. A hegyről leérve fáradtan, de boldogan huppantak az autó üléseibe és indultak haza Cicust kényeztetni.

Az élménybeszámoló után jövő évi kirándulásaik célpontjáról faggattam őket, mire egyöntetű válaszuk: Majd a Kis Unoka eldönti! Ők még nem tudták, hogy az unokájuk következő célja a paplanernyős ugrás lesz.

Jó egészséget és sok örömet kívánva veszek búcsút az idős házaspártól és elgondolkozom, lesz-e ennyi energiám és ilyen egészségem, ha én is 70 éves leszek. Csak reménykedni tudok benne.

Hasonló posztok

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.